Aki egyszer járt Erdélyben, visszavágyik. Aki fent volt a Hargitán és nemzeti színű szalagot kötött a kopjafára az iskolánk nevével, soha nem felejti. Aki időzött a fenyvesek koszorúzta hegyek aljában csillogó Szent Anna –tó partján, aki rácsodálkozott a mohosi- tőzeglápra, aki megnyugvást talált a csíksomlyói kegytemplom falai között, az újra és újra visszavágyik. Számtalan látványosság vésődött be örökre az emlékezetünkbe: szurdokok, sziklatömbök, égbe nyúló fenyvesek, tiszta vízű, csordogáló patakok, útszéli birkanyájak, vadvirágos rétek, szénaboglyás kaszálók, várak. Orbán Balázs így ír erről a csodáról: „Igy színezni, így festeni csak Isten tud, ily nagyszerű képet csak a mindenható természet tud elővarázsolni.” Azt tartják, „kinek a szíve fáj, meggyógyítja ez a táj”.
Ilyen csodában volt része iskolánk diákcsoportjának, akik júliusban egy hetet töltöttek el tanáraik kíséretében ezen a mesés helyen.
Hajas Erika