Október 23. – Méltó megemlékezés

Hagyományaink szerint idén is a 8. évfolyamosok készültek az október 23-i ünnepélyre. A megemlékezésen a tanulók felelevenítették az 1956-os eseményeket, versekkel, énekekkel tisztelegtek a történelmi események szereplői előtt. A kiváló szövegmondás, a csodálatos hangszeres és vokális élőzene rendkívüli átéléssel tolmácsolta a megrendítő eseményeket. Az ünnep zárása, a Szózat éneklése után rendhagyó módon néhány sort hallhattunk Sajó Sándor: Magyarnak lenni című verséből. Ez a rövid részlet gyönyörűen összefoglalja e fontos ünnep által keletkezett érzelmeinket, hazánkhoz való elszakíthatatlan kötődésünket. A műsor felkészítő tanárai: Hajas Györgyné és Nagy Margit.

Köszönjük!

„Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:

 Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...

De túl minden bún, minden szenvedésen

 Önérzetünket nem feledve mégsem.

 Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség,

 Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!

 Magyarnak lenni nagy szent akarat,

 Mely itt reszket a Kárpátok alatt:

 Ha küszködõn, ha szenvedőn, ha sírva:

 Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:

 Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,

 Vérünkbe oltva örök honszerelmét,

 Féltőn borulni minden magyar rögre,

 S hozzátapadni örökkön - örökre!...”