Október 23. – Méltó megemlékezés
Hagyományaink szerint idén is a 8. évfolyamosok készültek az október 23-i ünnepélyre. A megemlékezésen a tanulók felelevenítették az 1956-os eseményeket, versekkel, énekekkel tisztelegtek a történelmi események szereplői előtt. A kiváló szövegmondás, a csodálatos hangszeres és vokális élőzene rendkívüli átéléssel tolmácsolta a megrendítő eseményeket. Az ünnep zárása, a Szózat éneklése után rendhagyó módon néhány sort hallhattunk Sajó Sándor: Magyarnak lenni című verséből. Ez a rövid részlet gyönyörűen összefoglalja e fontos ünnep által keletkezett érzelmeinket, hazánkhoz való elszakíthatatlan kötődésünket. A műsor felkészítő tanárai: Hajas Györgyné és Nagy Margit.
Köszönjük!
„Én népem! múltba vagy jövõbe nézz:
Magyarnak lenni oly bús, oly nehéz!...
De túl minden bún, minden szenvedésen
Önérzetünket nem feledve mégsem.
Nagyszívvel, melyben nem apad a hűség,
Magyarnak lenni: büszke gyönyörűség!
Magyarnak lenni nagy szent akarat,
Mely itt reszket a Kárpátok alatt:
Ha küszködõn, ha szenvedőn, ha sírva:
Viselni sorsunk, ahogy meg van írva:
Lelkünkbe szíva magyar földünk lelkét,
Vérünkbe oltva örök honszerelmét,
Féltőn borulni minden magyar rögre,
S hozzátapadni örökkön - örökre!...”
.PNG)
