Mindennek van már világnapja. Például a nem vásárlásnak, a víznek, az állatoknak, a Földnek, így hát a zenének is van világnapja. Az UNESCO Nemzetközi Tanácsa Yehudi Menuhin hegedűművész kezdeményezésére 1975-ben, október 1-jét emelte a zene Világnapja rangjára.
A zene körülölel bennünket! Hangja van a természetnek: a szél zúgásának, az eső kopogásának, a madarak szárnysuhogásának, stb. De zenéje van a tárgyaknak is! Akár a vonat zakatolása, az edények csörömpölése, az ajtó nyikorgása, vagy a poharak „csengése”, de még a telefonunk billentyűzete is ad olyan hangokat, amit zenének nevezhetünk. A zene előhívja a régi meghitt hangulatokat, felébreszti a bennünk szunnyadó érzelmeket akkor is, ha fáradtak, fásultak vagyunk. Életünket keresztül-kasul szövi, a bölcsőtől a sírig. Ez az ember legősibb kifejezési formája. A hang és a ritmus minden emberi lényt azonnal hatalmába kerít. Már az ősember is különböző eszközöket használt a ritmus kifejezésére. Később már nemcsak a ritmushangszerek voltak jelen az életében, hanem sípok és kezdetleges furulyák is. Így kezdődött a zene és a hangszerek fejlődése, ami napjainkban is tart.

A zene világnapja alkalmából az iskolafejlesztési alapítvány és a Mezőfalvi Nőikar jóvoltából meghívhattuk a Talamba ütőegyüttest, akik 1999-ben alakultak és a zenei műfajok széleskörű repertoárját mutatják be. Az együttes több mint 500 különböző ütőhangszeren játszik, melyből elhoztak iskolánkba is egy jó párat.Vidám hangulatú interaktív koncertet adva be is mutatták a különleges hangszerek hangját és a különböző stílusú zeneművek megszólaltatásában betöltött szerepüket.

.,,A zene az életnek olyan szükséglete, mint a levegő.

Sokan csak akkor veszik észre, ha már nagyon hiányzik." Kodály Zoltán