Az előző évekhez hasonlóan, az idei nyár sem múlhatott el miskolctapolcai táborozás nélkül.
Július közepén vegyes korosztályú gyerekekkel vágtunk neki a hosszú útnak, melynek végén a már jól ismert helyszín és kedves házigazda várta megfáradt csoportunkat.
Újra sokszínű és élménydús hetet töltöttünk együtt, jártunk Sárospatakon a várnál és a Megyer-hegyi tengerszemnél, elutaztunk Egerbe, ahol kipróbáltuk a fürdőt és megnéztük az éppen felújítás alatt álló várat. Részt vettünk a Miskolci Herman Ottó Múzeum által szervezett interaktív kiállításon, ahol a dinók korával ismerkedtünk meg. Kihagyhatatlan programunk a barlangfürdő, a kalandpark, bobozás, illetve a vidám játék a park hatalmas játszóterén.
Csodálatos élmény volt megtapasztalni, hogyan kovácsolódik összetartó csapattá kicsi közösségünk. Személy szerint nekem a legnagyobb öröm, hogy a sok évvel ezelőtt kezdő táborozó csapatomból felnövő „nagyok” immár szervezőként, kísérőként és főszakácsként, szállítóként és egészségügyi segítőként vettek részt az idei táborban.
Köszönet illett minden támogató szülőt, akik évről évre lelkesen segítik kezdeményezésünket, valamint segítőimet: Kuminka Mátét, Szabó Gergőt, Ványi Gábort és Ványi Ildikót.
Bár minden évben elmondom, ez lesz az utolsó tábor, mégis, megint úgy búcsúztunk: Jövőre, veletek, ugyanitt!
Ványi Gáborné
Iskolánk ünnepélyes tanévnyitóján a 6. évfolyam tanulói már beépítették műsorukba és használták annak a két interaktív panelnek az egyikét, amit az EFOP-3.2.4- 16-2016-00001 pályázat keretében szerzett be intézményünk.
Elsőseink az 1.a osztályban: Balogh- Benczik Benett, Barta Dániel Dominik, Berki Krisztián, Cseke Zoltán Balázs, Csepreghy Péter, Csikós Zoltán Antónió, Domanyek Hanna, Kerti Martin Dávid, Kiss Patrícia, Kolmankó Lara Nóra, Koncz Csenge Dana, Kovács Kornél, Kölesdi Mihály, Milics Seron, Ormándy Réka, Ozohanici Réka, Pataki Domonkos, Rácz Hanna, Rostás Róbert Nándor, Szilva Benett, Szilva Hanna, Sztojka Rikárdó Dzsúlió, Vida Gerda, Vizi Amanda. Tanítóik: Sivák Zita, Nyuliné Bauer Szilvia
Az 1. b osztály tanulói: Androsovits Erik, Bertalan Gerda, Bujáki Boglárka Mária, Bujáki Csaba, Debreceni Erik Gábor, Erdélyi Gyöngyvér Emese, Erdélyi Leila, Erdélyi Rikárdó, Juhász Csaba Máté, Kolompár Roland, Kolompár Virág, Kópis Noel, Magyar Máté Botond, Mohai Márkó, Nagy Norina, Német Bálint Zoltán, Nyuli Gábor, Ortner Alíz, Pólyik Áron Flórián, Puskás Olivér Adrián, Rafael Amira, Rostás Heléna Lüszi, Sepsi Levente, Szalontai Nikolasz Patrik, Vitális Krisztián. Tanítók: Ványi Gáborné, Ványi Ildikó
Iskolánkban az idei tanévben második alkalommal szerveztük meg tematikus napközis táborainkat. Összesen 45 tanuló vett részt az EFOP-3.3.5 pályázat biztosította forrásnak köszönhetően képzőművészeti és digitális tartalmakat megvalósító programsorozatban.
A digitális tábor résztvevői ellátogattak a Dunaújvárosi SZC Rudas Közgazdasági Szakgimnáziuma és Kollégiumába.
A képzőművészeti tábor résztvevői „Tündefölddé” varázsolták alkotásaikkal az iskola udvarát.
2019. június 26. 9.00-13.00
2019. július 10. 9.00-13.00
2019. július 24. 9.00-13.00
2019. augusztus 7. 9.00-13.00
2019. augusztus 21. 9.00-13.00
A pótvizsgák: 2019. augusztus 29-én 8 órától.
Előtte aug. 27-28-án 8 órától konzultáció a vizsgáztató tanárokkal.
Tanévnyitó: 2019. szeptember 2. 8.00
A tankönyveket az első tanítási napon kapják meg a gyerekek.
Iskolavezetés
Molnárné Troppert Mária a tankerületi pedagógus napon kitüntetést, a Pedagógus Szolgálati Emlékérmet vehette át. Kolléganőnk teljes életpályáját településünk, Mezőfalva oktatásának szentelte. Óvónői, tanítói és nyelvtanári diplomát is szerzett az évek során. Iskolánkban úttörő szerepet vállalt a német nemzetiségi nyelvoktatás meghonosításában. Ehhez kapcsolódóan a nemzetiségi kultúra és néphagyományok ápolásában kiemelkedő és elévülhetetlen érdemeket szerzett.
Marika különös figyelemmel fordul Mezőfalva történelmi múltja felé, gondosan ápolja közösségi emlékezetünket, színvonalas rendezvények szervezésével gondoskodik a méltó hagyományőrzésről. E tudását szívesen megosztja tanítványaival. Lelkesen motiválja őket a hagyományok felelevenítésére és újak teremtésére, mint a Márton napi lampionos felvonulás, vagy a nemzetiségi nap létrehozása.
Tartalmas és mozgalmas alkotói évek vannak mögötte, s lelkiismeretes munkájának köszönhetően számos versenyeredmény, nyelvvizsga jelzi magas színvonalú szakmai munkáját, mellyel öregbítette iskolánk hírnevét.
Szívből gratulálunk az elismeréshez!
Erre a kérdésre az iskola második és harmadik évfolyamosai biztosan hangos tiltakozással felelnének. A Mezőfalvai Termeltető és Szolgáltató Zrt, Világospusztai Tehenészeti Telepe ebben az évben is megrendezte már hagyományosnak számító nyílt napját, ahol megismerhetjük az állattenyésztésnek ezt az ágazatát. Amikor felajánlottuk a lehetőséget a gyerekeknek, hogy elvisszük őket, nagyon örültek. Volt, aki már óvodás korában járt itt, de több tanulónknak újdonság volt ez a program. Mindennap újra kérdezgették: „Mikor megyünk már a bocikhoz?”
A sok esős nap után igazán kellemes nyári időben indultunk el. A gazdaság buszt küldött értünk, ezért már az utazás is nagyon kényelmes volt. A telepen nagyon kedvesen fogadtak minket. Megszabadultunk a csomagjainktól, mert magyar ember még ilyen kis útra sem indul el elemózsia nélkül, és két kísérővel megkezdtük a telep bejárását. Bevallom, nekem sem volt elképzelésem arról, hogy mekkora ez az állattenyésztő telep, ezért az első adatok kissé sokkoltak. Közel ezer tejelő tehén, a szaporulatuk és az éppen pihentetett állok, ez már nem semmi!
A gyerekek legjobban a bocikkal való találkozást várták. Láttunk egy-két napos újszülötteket, de a „bölcsiben” kéthónapos borjakat is. Mindegyiket meg lehetett simogatni, lehetett barátkozni velük. A kis érdes nyelvek simogatása zajos sikert aratott. Jó volt látni, hogy milyen szeretettel gondoskodnak róluk. Bár sajnáltuk őket, hogy nem a mamájukkal vannak, de azt is láttuk, hogy igazán jó soruk van.
Az „óvodában” már együtt szaladgáltak a kicsik, mintha egy igazi nyüzsgő óvodaudvart láttunk volna. Megnéztük a takarmányukat, ahol azt is elmondták nekünk, hogy mennyire odafigyelnek arra, hogy jóízű legyen az állatok tápláléka. A fiúkat nagyon érdekelte a számítógépes rendszerrel vezérelt etetőgép. Megcsodáltuk a szuper modern John Deer traktorokat, amelyek a lucernaszilázst állították össze. Mindent nagyon szakszerűen, de nagyon gyerekközeli módon magyaráztak el a kísérőink.
A tejelő tehenek épp a két fejés közötti időt töltötték békés falatozással és kérődzéssel. Az istállójukban jól megférnek az albérlőikkel, mert sok fecskét láttunk ki-be repkedni. A fejőház is nagyon érdekes volt, főleg azért mert modern technológiával dolgoznak. Sajnos igazi gépesített fejést nem láthattunk. Az udvaron a hagyományos technikát ki lehetett próbálni, de nem mindenkinek sikerült tejet fakasztani a műanyag tehén tőgyéből. Még szerencse, hogy megterített asztalokkal vártak minket, kalácsot, kakaót és tejet tízóraiztak a gyerekek. Aki még nem fáradt el a kétórás sétán, az a hatalmas szalmabálákból összerakott játszótéren tombolhatta ki magát. Ilyen egy igazán biztonságos játszótérborítás, amikor puha szalmába lehet beleugrani! Nagyon szép emléktárgyat is kapott minden gyerek, egy-egy gazdagon illusztrált könyvet, s az ajándék karamella is bocis volt.
A gyerekeknek, és nekünk kísérő pedagógusoknak is nagyon sokat adott ez a délelőtt. Nemcsak azért, mert megtudtuk hogyan dolgoznak a közelünkben levő telepen, hanem azért is, mert azt láthattunk milyen szeretettel gondoskodnak az emberek a rájuk bízott állatokról. Ezentúl, ha Székesfehérvár felé haladva meglátjuk a Világospusztai Telep tábláját, ez a szép élmény fog az eszünkbe jutni.
Ajánljuk minden kollegánknak, de minden falubeli családnak is, hogy éljenek a lehetőséggel, és jövőre nézzék meg a bocikat!
Baricza Zsuzsanna
.PNG)
