Erre a kérdésre az iskola második és harmadik évfolyamosai biztosan hangos tiltakozással felelnének. A Mezőfalvai Termeltető és Szolgáltató Zrt, Világospusztai Tehenészeti Telepe ebben az évben is megrendezte már hagyományosnak számító nyílt napját, ahol megismerhetjük az állattenyésztésnek ezt az ágazatát. Amikor felajánlottuk a lehetőséget a gyerekeknek, hogy elvisszük őket, nagyon örültek. Volt, aki már óvodás korában járt itt, de több tanulónknak újdonság volt ez a program. Mindennap újra kérdezgették: „Mikor megyünk már a bocikhoz?”

A sok esős nap után igazán kellemes nyári időben indultunk el. A gazdaság buszt küldött értünk, ezért már az utazás is nagyon kényelmes volt. A telepen nagyon kedvesen fogadtak minket. Megszabadultunk a csomagjainktól, mert magyar ember még ilyen kis útra sem indul el elemózsia nélkül, és két kísérővel megkezdtük a telep bejárását. Bevallom, nekem sem volt elképzelésem arról, hogy mekkora ez az állattenyésztő telep, ezért az első adatok kissé sokkoltak. Közel ezer tejelő tehén, a szaporulatuk és az éppen pihentetett állok, ez már nem semmi!

A gyerekek legjobban a bocikkal való találkozást várták. Láttunk egy-két napos újszülötteket, de a „bölcsiben” kéthónapos borjakat is. Mindegyiket meg lehetett simogatni, lehetett barátkozni velük. A kis érdes nyelvek simogatása zajos sikert aratott. Jó volt látni, hogy milyen szeretettel gondoskodnak róluk. Bár sajnáltuk őket, hogy nem a mamájukkal vannak, de azt is láttuk, hogy igazán jó soruk van.

Az „óvodában” már együtt szaladgáltak a kicsik, mintha egy igazi nyüzsgő óvodaudvart láttunk volna. Megnéztük a takarmányukat, ahol azt is elmondták nekünk, hogy mennyire odafigyelnek arra, hogy jóízű legyen az állatok tápláléka. A fiúkat nagyon érdekelte a számítógépes rendszerrel vezérelt etetőgép. Megcsodáltuk a szuper modern John Deer traktorokat, amelyek a lucernaszilázst állították össze. Mindent nagyon szakszerűen, de nagyon gyerekközeli módon magyaráztak el a kísérőink.

A tejelő tehenek épp a két fejés közötti időt töltötték békés falatozással és kérődzéssel. Az istállójukban jól megférnek az albérlőikkel, mert sok fecskét láttunk ki-be repkedni. A fejőház is nagyon érdekes volt, főleg azért mert modern technológiával dolgoznak. Sajnos igazi gépesített fejést nem láthattunk. Az udvaron a hagyományos technikát ki lehetett próbálni, de nem mindenkinek sikerült tejet fakasztani a műanyag tehén tőgyéből. Még szerencse, hogy megterített asztalokkal vártak minket, kalácsot, kakaót és tejet tízóraiztak a gyerekek. Aki még nem fáradt el a kétórás sétán, az a hatalmas szalmabálákból összerakott játszótéren tombolhatta ki magát. Ilyen egy igazán biztonságos játszótérborítás, amikor puha szalmába lehet beleugrani! Nagyon szép emléktárgyat is kapott minden gyerek, egy-egy gazdagon illusztrált könyvet, s az ajándék karamella is bocis volt.

A gyerekeknek, és nekünk kísérő pedagógusoknak is nagyon sokat adott ez a délelőtt. Nemcsak azért, mert megtudtuk hogyan dolgoznak a közelünkben levő telepen, hanem azért is, mert azt láthattunk milyen szeretettel gondoskodnak az emberek a rájuk bízott állatokról. Ezentúl, ha Székesfehérvár felé haladva meglátjuk a Világospusztai Telep tábláját, ez a szép élmény fog az eszünkbe jutni.

Ajánljuk minden kollegánknak, de minden falubeli családnak is, hogy éljenek a lehetőséggel, és jövőre nézzék meg a bocikat!

Baricza Zsuzsanna

„Aki zenével és tánccal indul az életbe, bearanyozza minden későbbi tevékenységét, az életnek olyan kincsét kapja ezzel, amely átsegíti sok bajon…” Kodály Zoltán.

A Mezőfalvi Petőfi Sándor Általános Iskola és AMI akkreditált tehetségpont, ahol néptánc, népi ének, szobrászat, klasszikus zene tanszakon folyik az oktatás immáron sok éve, nagy sikerekkel. Május 30-án, csütörtökön délután szülőkkel, barátokkal, pedagógustársainkkal és érdeklődőkkel zsúfolt tornateremben gáláztunk a mezőfalvi általános iskola művészeti oktatásban tanuló diákjaival. A hagyományos évzárón ismét fergeteges és színvonalas produkciókat láthattunk. A Kelemen Kabátban együttes „Kicsi Rigó” című dalának közös éneklésével indult a műsor, ezután láthattunk több korosztályból néptáncot, népi éneket, zongora, furulya, fuvola és klarinét előadásokat. Emellett az iskola aulájában a szobrászat tanszakos növendékek tárlatát szemlélhették a kedves vendégek. Műsorunkat ismét közös énekkel zártuk.

„ Az álmok ingyen vannak. A céloknak ára van … Idő! Lemondás! Kemény munka!” ez jellemzi az ez évi munkánkat. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az eredményes rajzpályázatok, ahonnan szép díjakat hoztak a gyerekek. A sikeres népdaléneklési versenyek, ahonnan többször is arany vagy kiemelt arany minősítéssel tértünk haza. Az Arany minősítés, amit a „Tiszán innen, Dunán Túl” országos minősítő versenyen szóló kategóriában kapott Tóth Laura diákunk. A Székesfehérváron megrendezett VII. Mezőföld Virágai szólótáncverseny, ahol második alkalommal szerezte meg a Mezőföld Virága címet Koncz Levente diákunk. Ezek mind-mind nagyon nagy sikerek az iskola életében.

Idén közel 170 gyerek veszi igénybe az alapfokú művészetoktatást Mezőfalván. Célunk, hogy minél több gyereket megmozgassunk, hogy a jó és boldog érzést, amit egy hangszer, egy ének, tánc előadása, vagy egy rajz megalkotása után érezhet az ember, ők is átélhessék. Óriási öröm számunkra, amikor látjuk tanulóinkat teljesen kinyílni, amint kitárul előttük egy másik, eddig még nem tapasztalt világ. Nem feltétlen az a cél, hogy művészeket faragjunk belőlük, hanem a művészet szeretetét, az értékes alkotások létrehozásának örömét próbáljuk elültetni bennük. Nagyon kedvelt színfoltja iskolánknak ez a fajta oktatás. Szívesen jönnek a gyerekek. Felszabadultan, másféle hangulatban, környezetben sajátítják el az alapokat, amit aztán jó eséllyel kamatoztathatnak életük későbbi szakaszában.

Köszönjük az éves támogatást a szülőknek, pedagógusoknak, a szülői munkaközösségnek és a Petőfi Sándor Iskolafejlesztési Alapítványnak. Nem utolsó sorban pedig köszönet jár a gyerekeknek, akik szorgalmas és kitartó munkával igyekeztek elsajátítani a rájuk osztott feladatokat. Hálásak vagyunk a felkészítő tanároknak, akik mindig igazgatják a gyerekek előtt álló utat, Koncz Tímeának, Tótin Katalinnak, Tótin Istvánnak, Czuppon Péternek, Császár Mónikának, Sivák Zitának, Kolozsi Krisztinának és Balogh Tímeának.

Balogh Tímea

Iskolánkban a Fejér Megyei Vadászkamara patronálásával ünnepeltük meg a Madarak, fák napját. Márok Csaba elnökségi tag segítségével diákjaink odúkat készítettek, kihelyezték azokat és fákat ültettek.

„Erdőben az élet” címmel tankerületi rajzpályázatot hirdetett intézményünk, amelyre 428 pályamű érkezett be 16 iskolából. A pályázat eredményhirdetése és kiállításmegnyitója május 27-én történt. A rendezvényen a 4. osztályos néptáncos gyerekek és Tóth Laura (8.a) énekszóval, Koncz Levente (7.a) szavalattal köszöntötte a megjelenteket. A Petőfi Sándor Iskolafejlesztési Alapítványnak köszönhetően 68 diákot tudtunk díjazni és 35 felkészítő pedagógusnak megköszönni a munkáját. A szülői munkaközösség biztosította a vendéglátást. Köszönjük a támogatásukat, amellyel igazi örömforrást és élményt tudtunk nyújtani az intézményünkbe érkező nyertes gyerekeknek és kísérőiknek. Mindezt tetőzte, hogy közös alkotásra invitáltuk a díjazottakat, amely egy nagyméretű erdőrészlet állatainak meghajtogatása volt. Az elkészült mű iskolánk aulájának egyik gyöngyszeme lett. A projekt előkészítésében és sikeres megvalósításban közreműködő pedagógusoknak és segítőknek köszönöm a lelkes részvételüket!

Diákjaink, akik díjat kapta: Pálfalvi Adrián (1.a), Rozsnyai Boglárka (1.b), Kovács Lara (3.a), Németh Réka (3.a), Kaltenecker Luca (4.a), Kiss Bianka (4.a), Kaufmann Levente (5.b), Kovács Marcell (5.b), Maár Virág (6.a) és Csizmadia Dóra (7.a)

Császár Mónika

Nem mindennapi élményben volt részük a második osztályos birkózóknak! Május elején egyhetes táborban vettek részt a németországi Burghausen városában.

Aki soha életében nem járt rendszeresen edzésekre, még az is tudja, hogy milyen életmód és jellembeli formáló hatása van a sportolásnak. Azt viszont nem tudta megtapasztalni, hogy a közösségben eltöltött időnek milyen összetartó ereje van, és hogy olyan szoros kapcsolat alakul ki az egyének, a csapattagok között, mely egy életen át megmarad. Egykori tanítványunk Tábi Tibi is Mezőfalván végezte az általános iskolai tanulmányaival, itt ismerkedett meg és szeretett bele a birkózásba. Úgy hozta az élet, hogy jelen pillanatban külföldön talált megélhetést, de a birkózószőnyegtől nem távolodott el. Tibi Németországban adja tovább a birkózás szeretetét, ennek apropóján kereste meg egykori iskoláját egy közös edzőtáborozás ötletével.

Ilyen előzményekkel indult neki 12 fős csapatunk a nagy túrára. A közös edzések mellett az élményszerzésen, feltöltődésen, közösségformáláson volt a hangsúly. Ezek a fiatal gyerekek kiszakadtak a megszokott közegükből, kilépve a komfort zónájukból, külföldi gyerekekkel mérhették le felkészültségüket, és gyarapíthatták birkózó tudásukat. A sok látnivalótól, új ingertől pedig kinyílt előttük a világ. Bejárták Burghausen városát, gyönyörködhettek a várban, kalandoztak a Bayern parkban, csúcsra törtek Gmunden hegyes vidékein. Köszönjük Tibi segítségét, valamint Loni néni és Zsike néni támogató türelmét.

Tombor István

2019.05.25-én Nyársapáton került megrendezésre diák korcsoportban, a Közép-magyarországi Területi Kötöttfogású Csapatbajnokság. A tét nem kisebb, mint az országos döntőbe való feljutás volt. Az országban 6 területen rendeztek selejtező fordulókat, ahonnan összeségében 19 csapat juthatott ki a Budapesten megrendezésre kerülő országos csapatbajnoki döntőre. Az egyéni területi bajnokság rekord létszámú résztvevője már előre sejtette, hogy a csapattalálkozón is a megszokottnál több egyesület fog megküzdeni a továbbjutást érő helyekért. Diák korcsoportban 9 egyesület nevezett, így 3 fős csoportokban körmérkőzéses rendszerben küzdöttek a résztvevők, köztük a Gurics György BDSE fiataljai. A mezőfalvi alakulat a harmadik csoportban először Abonyt, majd Nyársapát csapatát győzte le, így csoportgyőztesként már kvalifikálta magát az országos döntőre. A három csoportgyőztes végül újabb körmérkőzésben döntötte el, hogy ki milyen éremmel térhet haza. A „guricsos” diákok végül 4:7 arányban maradtak alul Monorral szemben és 3:7 arányban az Érdi Spartacussal szemben, így a dobogó 3. fokára állhattak fel. Sok tétlenkedésre nem maradt idő, hiszen a következő hétvégén, Budapesten már folytatódtak is a küzdelmek. Sajnos, itt még az erőviszonyoknak megfelelő, reális eredmény született, de az elért 11. helyezés is nagyon szép eredménynek számít.

Tombor István