A mese még ma is a kisgyerekek mindennapjához hozzátartozó csoda. Akár hallgatják, akár nézik, vagy esetleg maguk is szerepelnek benne, a kalandok útját járják be általuk.

Egy időre mi is mesebeli birodalommá változtattuk az iskolát. Mivel az egész épület a miénk volt, hiszen a felsősök éppen Pákozdon kirándultak. Ez különösen a legkisebbeknek volt izgalmas, hiszen most egyedül járhatták be a máskor számukra elzárt helyeket is.

Az osztálytermekben mindenki magyar népmeséket hallgathatott meg, majd le is rajzolhatták kedvenc mesehőseiket. Most a termeiket díszítik ezek az illusztrációk.

A mesék fontos száma, a hét! Hét helyszínt kellett bejárniuk a gyerekeknek, hét próbát kellett teljesíteniük. A feladatok kicsiknek és nagyoknak is teljesíthetők voltak, de azért kihívást jelentettek. Fel kellett ismerniük a zenék alapján a televíziós rajzfilmeket. Máshol a meseszereplők kedvenc ételeit kértük megnevezni. Egy másik állomáson Meseország újságjában hirdető meseszereplőket azonosítottak a gyerekek. A meseszámokat lottószelvényen lehetett megjátszani. A bábok mögé rejtőző meseszereplőket a bemutatkozásuk alapján lehetett beazonosítani. Természetesen nem maradhatott el az Üveghegy megmászása, a hétmérföldes csizmában az akadályok leküzdése.

Mindenki becsületesen, a legjobb tudása miatt küzdött, ezért ennek a mesés próbának csak nyertese volt.