Az iskolai élet egyik fontos élményszerző eseménye a farsangi készülődés, a farsangi bálozás. Tanulunk a népszokásokról, a dalokat énekeljük, az ismeretszerző szövegekben olvasunk a szokás történelmi kialakulásáról, fejlődéséről, a magyar néphagyomány gazdag kincseiről. Sajnos a mi településünkön nincsenek ilyen élő néphagyományok, ezért az élmény kissé papírszagú. Ahhoz, hogy ezt közel hozzuk a gyerekekhez az óvodának és az iskolának fontos szerepe van.

Ilyenkor január végétől már szinte másról se szólnak a folyosói beszélgetések, a kis összesúgások, mint arról, hogy ki mi lesz farsangkor, honnan hozzák a ruháját, milyen rágcsát hoz a buliba. Ez a nap az iskolai élet egyik fénypontja, napokig lehet róla beszélni, feleleveníteni az élményeket. A szülőknek varrogatás, ragasztás, jelmezcserebere, süti készítés a feladata ezekben a napokban.

A farsang a gyermeki vágyak megvalósulásának a napja. A gyerekek nem a telet akarják elűzni az álcáikkal, hanem erre a napra teljesen át akarnak változni. Rengeteg szuperhős, mesefigura, királylány és hercegkisasszony népesíti be az iskola folyosóit. Villognak a fénykardok, csillognak a pajzsok, szikráznak a koronák ékkövei. A kis robotemberek botladoznak a termekben, de viselik hősiesen a robotsorsot.

A másik fontos, elengedhetetlen kelléke ennek a rendezvénynek az evés-ivás. Fogytak most is a fánkok, percek alatt eltűntek a tálakból a ropik, és a poharak is gyorsan örültek, igaz nekik csak üdítő volt a poharaikban. Néhány tréfás játék és versengés szakította meg a futkosással, táncolással töltött délutánt.

Kár, hogy csak egyszer van farsang!

                                                               Baricza Zsuzsa