Harminchat. Ennyi éve tanítok a mezőfalvi iskolában. Azt mondják ez még gombócból is sok. Harminchat év, harminchat iskolafogászati rendelésen való részvétel. Harminchat izgalommal teli látogatás, és most mégis az első! Az első, ami kellemes élmény volt a gyerekeknek, és ezért nekem is.

  Ki az, aki szeret fogorvoshoz menni? Nem tévedek, ha azt mondom senki. Tudjuk, hogy kell, hogy szükséges, vagy sokszor elkerülhetetlen. Ilyen az iskolafogászat is. De most valami különleges, valami izgalmas, és élménydús volt.

  Én most végeztem egy másik körzetben a szokásos éves fogászati ellenőrzőtúrámmal, de én is sok minden olyant megtudtam, amit én se láttam, mert azt hiszem valamennyien csukott szemmel éljük túl ezt a rendelést.

  A doktornő ötös csoportokban hívta be magához a gyerekeket, akik körülállták őt, és megnézhettek mindent, kipróbálhatták a sok ismeretlen szerkezetet. Megnéztük a lámpát, ami úgy világít, mint a nap, hogy a doktornő mindent jól lásson. Láttuk milyen gyorsan dolgozik a nyálszívó, sőt a félelmetes hangú fúrót is meghallgattuk. Ki az, aki látta Önök közül, hogy hogyan készül a fogtömés? Kérdezzék meg a gyerekeket!  Meggyurmázhatták a kezükkel a jól formálható tömőanyagot, és megtapasztalhatták, hogy hogyan változtatja a színét és az állagát egy különleges lámpa fényének hatására.

  Ez után mindenki bátran beült a székbe, megmutatta a fogacskáit, és vidáman ment ki a többi társaihoz, akik a folyosón izgalommal várták őket.

  Dr. Hadászi Eszter, jegyezzék meg a nevét, mert ő az aki ha nem is megkedveltetheti, de félelemmentessé teheti a gyerekek számára a fogászatot! Keressék bátran, mert a gyerekek már bátran mennek be hozzá!

                                      Baricza Zsuzsa