Iskolánk közel 40 diákja ismét egy hetet tölthetett a tanév méltó zárásaként Székelyföldön. Az első napi hosszú utazás után meleg vacsorával vártak bennünket a szállásadóink, hogy erőt gyűjthessünk az elkövetkező napok hosszú túráihoz.

Először Csíkszereda-Csíksomlyó felé vettük utunkat, Katona Kitti beszámolója után hosszú sétával értünk fel a kegyhelyre, utána pedig megnéztük a kegytemplomot a csodatévő Mária szoborral.  

A délutáni program sem volt könnyebb. Következő utunk a Szent-Anna tóhoz és a Mohosi tőzegláphoz vezetett. Bodás Dalma prezentációja után a tőzeglápon már mindenki a „Mámorkát” kereste, de ugye, mindent a szemnek és semmit a kéznek! Koncz Timi néni fergeteges „Szent Anna legenda” előadása mindenkiben mély nyomot hagyott.

A következő napunk a sóról szólt: Só szoros, sóbánya, só fürdő- tehát minden só. A kiadós reggeli után a napot a Só szorosban tett túrával kezdtük.

A rekkenő hőségben tett túra után felüdülés volt lemenni a sóbányába. Döbbenetes volt látni a fejlődést, ami a két évvel ezelőtti látogatásunk óta történt. Egy igazi város található a föld alatt, kalandparkkal, játszótérrel, templommal.

  A sóbánya után következett a mindenki számára felejthetetlen só fürdő. Könnyedén lebegtünk a vízen és persze nem győztünk zuhanyozni, hiszen itt tényleg komolyan kell venni, hogy nem fröcskölünk! Hazafelé Vámosi Noémi beszámolójával tettük fel a pontot az „Í”-re. A finom vacsora után természetesen még maradt erő egy izgalmas focimeccsre, amely minden nap kezdő és záró eseménye volt.

Egyre fáradtabban, de annál lelkesebben néztünk elébe a következő napi programunknak, hisz előző utunk alkalmával a Madarasi Hargitán nem jártunk. Ennek a programnak a vezetője Palkó Anna volt, akinek a beszámolója után nagy lendülettel indultunk a hegycsúcs meghódítására. Az erőnk egyre fogyott, de nem adtuk fel, büszkén álltunk a kopjafák mellett a hegytetőn.

Délután Szovátára, az 5 tó környékére utaztunk, útközben meghallgattuk Puskás Timike beszámolóját, majd megnéztük a Medve-tavat, Mogyorósi-tavat, a Piroska- tónál bámulva néztük a sárral magukat tetőtől talpig bekenő fürdőzőket. Nagyobb élményben volt részünk, mintha magunk fürödtünk volna. (Sajnos ezt idő hiányában nem tehettük.)

Az utolsó napra maradt a Gyilkos-tó környékének felfedezése. Sándor Kinga bemutatója és a kanyargós út után felemelő érzés volt látni a tóból kimagasló fenyőtörzseket és szinte hallottuk Ferenczi Anikó sírását –a legenda szerint.

A nap zárásaként megálltunk Korondon, a kézműves faluban, ahol mindenki kedvére vásárolhatott és gyönyörködhetett a csodálatos népművészeti termékekben. Meghallgattuk még Kovács Gábor bemutatóját Korondról és Bencze Balázs beszámolóját Szejkefürdőről.

A napot ismét finom vacsorával, majd focimeccsel zártuk. Azt mondták, hogy paszulyt és pityókát kapunk, de „csak” bab és krumpli került az asztalra. (Persze hússal!)

Nagyon fárasztó, azonban tartalmas hetet tudhattunk magunk mögött. Rengeteget túráztunk, sok kilométert megtettünk a melegben, azonban MEGÉRTE! A erdélyi emberek kedvessége, a csodálatos természeti szépségek, a hét izgalmai, a gyerekek kifogástalan viselkedése, kollégáim (Koncz Tímea, Lakos Lilla) segítőkészsége mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy felejthetetlen hetet tölthessünk el együtt. KÖSZÖNÖM!

Hajas Erika

csoportvezető