Ha a mesében a sárkányt kell legyőznie a hősnek, akkor a valóságban az egyik legfélelmetesebb ellenség, amivel nap mint nap meg kell küzdenünk, a figyelmetlenség és a sietség szörnye. Egyre kevesebb idő van leülni, és „csak úgy” kötetlenül nevetgélni, mesélni. A zsúfolt hétköznapokban valóban nem olyan könnyű megállni, megpihenni.

Iskolánk alsó tagozatos munkaközössége az idei tanévben is, – ha csak egy estére – de lelassította, lecsendesítette a külső világot. 2012. október 18-án ismét megrendeztük nagy sikerű Mese-estünket. Ebben az évben idegen népek meséivel ismertettük meg kis diákjainkat.

Először Koppányiné Sági Mónika tanárnő segítségével kaptunk betekintést csodálatos képeken keresztül a választott történetek helyszíneiről, földrajzi elhelyezkedésükről.

Majd a tanító nénik meséltek, báboztak, így elevenítve meg a mesék szereplőit. Fontosnak tartjuk, hogy a gyermekek mesélés közben láthassák az arcunkat, szemünket, érezzék, hogy velük együtt, élvezettel vagyunk jelen a meseélmény megélésében.

A közös barangolás során képzeletünk segítségével képesek voltunk utazni, és olyan új világokat fedeztünk fel és jártunk be, ahol előtte még nem voltunk. A fantáziánk segítségével jártunk Portugáliában, Franciaországban, Németországban, eljutottunk Csehországba és Oroszországba is.

Szerettük volna, ha a meséken keresztül tanulóink megismerik ezen országok szokásait, nyelvét. Elhangzottak e népek nyelvén köszönések. Jó volt együtt barangolni, ismerkedni az országokkal, nem megfeledkezve saját népmesei hagyományainkról sem.

Mese-estünk hangulatát fokozta a közösen elfogyasztott finom tea, melyet Zsákovicsné Ági néni készített a résztvevőknek.

Hisszük, hogy e programunkkal olyan emlékeket, élményeket hagyunk gyermekeink életében, amelyekre majd szívesen emlékeznek vissza felnőttkorukban is.

Szeretnénk köszönetet mondani az iskola vezetésének a támogató segítségéért, a programot megszervező, megvalósító tanító néniknek, Koppányiné Sági Mónikának a vetítések megszerkesztéséért, lebonyolításáért, Váradiné Balogh Ágnesnek az orosz nyelvű mesélésért, Zsákovicsné Ági néninek a finom teáért és nem utolsó sorban Palló Jánosnak a hangosításért.

„A mese nem hal meg soha” – mondja a láp asszonya az Andersen-mesében, és ez valóban így van. Bennünk, általunk, saját életünkben él tovább

Balláné Spitz Mariann