Minden nap, amikor az iskolához érek gyönyörködöm a felújított épületben, nem tudok betelni a látvánnyal. Szeptember elsején, az első tanítási napon, a folyosón is meglepetés várt minket. A régi elhasználódott, még a nagyanyáink idejéből való szekrények helyett újak vártak minket. Szépek, s látszik rajtuk, hogy sok pénzbe kerültek, ezért is nagyon kell vigyázni rájuk. Amellett, hogy esztétikusak jól használhatóak, nekem nagyon tetszik, hogy az ajtók színei ritmikusan váltakoznak.

Amikor birokunkba vettük őket, nyüzsögtünk, de rettenetesen, mert attól féltünk nem jut mindenkinek. Természetesen jutott. Ezután már csak attól tartottunk, hogy egy felelős kap kulcsot, aki majd biztosan többször otthon felejti, lesz akkor majd nagy kalamajka. A felnőttek azonban erre is gondoltak, mindenki kapott kulcsot. Így azt is remélhetjük, hogy vége a dzsekik és cipők eltűnési korszakának. A felső tagozat diákjai nevében köszönetet szeretnék mondani a Petőfi Sándor Iskolafejlesztési Alapítványnak és a Szülői Munkaközösségnek, és mindenkinek, aki hozzájárult a szekrényeink árához.