Iskolánk szokásrendszerének egyik kiemelkedő eseménye a ballagás. Az idei évben 37 diák fejezte be általános iskolai tanulmányait. Igazgatónk az alábbi gondolatokkal köszönt el tőlük:

Kedves Ünnepeltek!

Nektek ragyog ma minden, tiétek az ünnep, a szó, a könny, a mosoly s a virág. Ha körülnéztek, láthatjátok körétek gyűlt most szinte az egész világ.

Pár perccel ezelőtt tarisznyát kaptatok a vállatokra, melyben jól ismert jelképek lapulnak, s reméljük, a szívetekben a miénkhez hasonlóan sok-sok felejthetetlen emlék, mint a jó hangulatú órák izgalmai, a Mosoly Díjak tapsviharai, a Covid miatti digitális oktatás nehézségei, a gyermeknapok bolondozásai, a különböző világnapok változatos projektjei, az adventi gyertyagyújtások és nemzeti ünnepeink együtt átélt meghitt pillanatai.

Látjátok, szomorúak vagyunk, mert elhagynak bennünket a ti kedves tanítványi arcaitok, melyek olykor múlékony bosszúságot, olykor haragot, de legtöbbször az igaz öröm érzését hívták elő érzékenységre hajlamos, de hivatásunk létfontosságában makacsul hívő tanári lelkünkből.

Mint jó tükörben, bennetek vannak gyengeségeink, hibáink, mulasztásaink, de mi hisszük és tudjuk a ti nagyra hivatottságotokat.

El kell válnunk tőletek, s tanáraitok nevében búcsúzom én is, és ahogy azt már tőlem megszokhattátok, idézeteket hívok segítségül, hogy kimondjam azokat a gondolatokat, amit útravalóul nektek szánok.

Bízom abban, hogy iskolánk névadójának, Petőfi Sándornak sorai ismerősen csengenek majd nektek, és mondanivalójuk utat talál a szívetekhez.

„Az álom ablak, melyen által Lelkünk szeme, jövőbe néz.”

Kedves gyerekek! Tanítóitok, tanáraitok sokat tettek azért, hogy életetek során mindig legyenek újabb és újabb álmaitok, vágyaitok, s mindannyiótok lelke megtalálja az utat ezek valóra váltásához. Tárjátok hát még szélesebbre ablakaitokat!

Bízzatok önmagatokban, higgyetek abban, amit szüleitekkel közösen már régóta mondogatunk nektek:

„A világon semmiféle tehetség el nem vesz. Nem olyan bolond a természet, hogy hiába teremtsen erőket. Amit teremt, azért teremti, hogy hasznát vegye.”

Tudjátok, minden embernek dolga van ezen a világon. Keressétek, kutassátok, és ha megleltétek, örüljetek! Nagy adomány ez, de nem lehetetlen, hiszen nyolc év alatt elért sikereitek is ezt bizonyítják.

Petőfi azt mondta:

„Aki másokat nem szeretett, azt mások sem szerethetik, legfölebb bámulhatják. A szeretet örök, a bámulat mulandó, mint a világ.”

Kedves tanítványaink! Ahogy eddig is, vezéreljen benneteket továbbra is a szeretetet, vigyétek magatokkal, hogy mindig általa lássatok!

Most elhagytok bennünket, indultok, ahogy Petőfi is sokszor tette, s ő azt mondta egyszer:

„Mögöttem a múlt szép kék erdősége, Előttem a jövő szép zöld vetése;”

Kívánom nektek, hogy ti is így lássátok, s legyen az általános iskola minden emléke olyan szép, amilyen Petőfi kék erdősége, és a vershez híven legyen a jövőtök biztatóan zöld vetés!

Díjazottak: Útravaló Mosoly Díj: Turcsányi Zsófia 8.b, Év Diákja: Németh Vivien, 8,b Iskolánk Büszkesége: Szentpáli Adél 8.a és Miklós Márton 8.a